Nagy T. Katalin szeptember 23-i, standunkon, a képek között felolvasott godolatai itt olvashatók.

Nagy T. Katalin

16 nő/művész/nő

 Budapest Contemporary – Bálna

 A MissionArt Galéria, Jurecskó László és Kishonthy Zsolt a posztfeminista korszak kellős közepén, 16 képzőművészt hívott meg egy közös tárlatra a Bálnába, kizárólag nőket. Miután engem kértek fel a címadásra, és egy rövid art fair-es speech-re, gondoltam, megkérdezem a tisztelt női művészeket, hogy hogyan szeretik definiálni magukat. A kiállítás címe felajánlja a választást; művész – nőművész – művésznő. Nos, a körkérdés eredménye az lett, hogy a 15 válaszból heten a művész elnevezést preferálják, illetve ennek változatait; a képzőművészt, festőművészt, szobrászművészt, öten elfogadják a művésznő megjelölést is, két alkotónak nincs problémája a harmadik, vagyis a nőművész elnevezéssel sem, és egy valaki választotta kizárólag a művésznő megnevezést. Úgy tűnik tehát, hogy maguk az alkotók, nem szeretik a nőművész kifejezést, de mégis részt vesznek nőművészeti kiállításokon.

A szakirodalom gyakran használja a nőművészet, nőművészek fogalmakat, amikor női alkotók kiállításáról van szó, nem törődve azzal, hogy hangsúlyt kap-e a nőiség, a női téma vagy a női attitűd az alkotásokban. Nem helytálló minden női művésszel foglalkozó írásban nőművészetről beszélni, mert csak akkor használhatjuk ezt a fogalmat, ha az adott művész felfogásában, tematikájában, művészetében hangsúlyosan jelen van a gender megközelítés. A nőművészet olyan nők által létrehozott művészet, mely a nemi szerepre, a nemi vagy más szóval gender reprezentációra épül, ilyen lehet például a női test reprezentációja, vagy a női lét személyes történeteire való fókuszálás. A mostani kiállításon ez csak részben érhető tetten. Bár látszólag messze kerültünk már a nőkre kivetett három K-s, a német hagyományban gyökerező nőkre kivetett szerepektől, mely szerint a nők legfőbb feladata a Kinder, Küche, Kirche avagy angol változatban Children, Kitchen, Church, magyarul nem hangzik ilyen ütősen; Gyerek, Konyha, Templom, de úgy tűnik búvópatakként ezek az egykori alapelvek tovább élnek, és mostanában mintha, a kormány akaratából egyre inkább beszivárognának az életünkbe.

Érdemes egy kis nemzetközi kitekintést tenni, hogy lássuk a mostani kicsi, ámde jelentős kiállítás helyét a világban. 2009-ben Elles címmel a Pompidou női művészek munkáiból rendezett kiállítást. A kiállított anyag 40 %-át az azt megelőző négy évben vásárolta a Centre Pompidou. A gyűjteményben 500 db munka található, melyeket nők készítettek. (Persze ez azóta biztosan több, ez egy 2009-es adat.) A kiállítás kurátora egy vele készített interjúban meglepő adatokkal állt elő; az egyik; a Louvre 35.000 műtárgya között egy sincs, melyet nő alkotott. A másik; a londoni National Gallery 2.300 alkotása közül 4 db szerzője nő. És ami a legmeglepőbb, a Tate Modern 66.000 művéből csak 2.700 női művész alkotása.

Ideje lenne már számba venni, hogy hány női képzőművésztől van jelenleg műalkotás a magyarországi múzeumokban, mindenekelőtt a Nemzeti Galériában és a Szépművészeti Múzeumban, és hány szerepel állandó kiállításokon. Ezt a Kiscelli Múzeum meg is tette; jelenleg is látható a Női alkotók művei a BTM Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár gyűjteményéből, 1900–1950 című kiállítás.

A világ – a nyugati és az amerikai – túl van az első, a második, sőt a harmadik feminista korszakon, mi meg közben rendszert váltottunk, és hozzánk is beszivárgott valami a feminista ideológiákból. De persze, itt Kelet-Közép-Európában más volt a szituáció, a Kádár-érában nő és férfi egyenlő volt, persze a valóságban a szereposztás régi tradíciókra épült, mi sem volt hát természetesebb, hogy a hatvanas években gyártott, híres rakétaporszívót Vénuszról és nem Marsról nevezték el. Bár nem volt olyan, hogy nőművészet, de Hegyi Lóránd rendezett egyet 1979-ben, Öt nőművész (Albert Zsuzsa, El Kazovszkij, Borbás Klára, Tar Zsuzsa, Somogyi Margit) címmel. Majd egy igazán emlékezes nőművészeti kiállítás volt 1995-ben, a Vízpróba-sorozat, az Óbudai Társaskörben, 2000-ben pedig a Második nem az Ernst Múzeumban, 2008-ban a Hölgyek palettával a Nemzeti Múzeumban, 2011-ben a Másik? Nem! a Miskolci Galériában, és hát azóta is napirenden vannak a női válogatások itthon és külföldön.

Azt még fontos megjegyezni, hogy 2021-ben a Pompidou-ban ismét jelentős nőművészeti kiállítás nyílt, az Elles font l’abstraction / Women in Abstraction, mely az absztrakt, nonfiguratív művészetre fókuszált, női alkotók munkáit mutatta be a 19. század végétől napjainkig. A tárlatot azért említem, mert magyar szereplői is voltak: Keserü Ilona, Maurer Dóra, Molnár Vera és Reigl Judit. Visszatérve kis hazánkba, néhány nappal ezelőtt Nők ecsettel címen nyílt kiállítás Gyulán, mely – a Kiscelli Múzeum tárlatához hasonló korszakot mutat be, az 1896 és 1952 közötti időszak műveiből válogatva.

Nos, ebbe a hazai és nemzetközi környezetbe ágyazódik ma bele a MissionArt Galéria 16 nő/művész/nő című kiállítása.

Végül Varga Éva történetét szeretném elmondani. A történet a hetvenes évek elejéről való, a helyszín a Képzőművészeti Főiskola, az Epreskert. A szereplők: Pátzay Pál és Bernáth Aurél. A napszak: késő délután. Pátzaynak feltűnik, hogy ég a villany a vele szomszédos műteremben, ahol Varga Éva növendék dolgozott. A kíváncsi Pátzay belép a műterembe, megnézi az éppen alakuló munkát, s így szól: Milyen tehetséges ez a szobrásznő! Szobrásznő? – szólal meg Bernáth. Vagy nő vagy szobrász!

Hát ennek fényében az én kis felmérésembe beemelhetem Pátzayt is, aki a művésznőre szavazott volna, és Bernáth-ot, aki a művész elnevezést választotta volna.

Befejezésként egy Anette Messager mondatot idéznék, amivel nagyon egyet értek: „Nem szeretem a „gettókat”, de fontosnak tűnik megmutatni, hogy a Pompidou Központ valójában elég sok női művészt vásárolt a legutóbbi években. Ez példa lehet a többi múzeum számára.”

Valahogy így vagyok én is ezekkel női kiállításokkal, nem szeretem a nemi alapon való válogatást, de nagy szükség van rá rájuk – még –, mert fel kell hívni a figyelmet rájuk, meg kell mutatni, hogy mennyi remek, kortárs női művész van itthon is.