Gémes Péter (1951-1996)

„Gémes Péter Varsóban végezte a Művészeti Akadémiát 1972 és 1976 között. A hetvenes évek Magyarországán furcsán megnövekszenek ezen életrajzi adat dimenziói. A pesti Főiskolára többször is sikertelenül felvételizett Gémes, s végzettség nélkül akkor reménytelennek tűnt a művészpálya. A földszagú magyar művészeti iskola helyett Varsón át filozofikusabb bevezetés kínálkozott a szakmába és számkivetettebb folytatás adódott így a szakmán át. Miközben hazaérkezvén tekintélye hamar vitathatatlanná vált, a kánon, melyben helyet kellett találnia, nem az ő mértéke szerinti volt.

A nyolcvanas években a nagyjából kétévente következő egyéni kiállítások számoltak be a világról, ahogy Gémes látta: a Kozmosz méretéről, berendezéséről, a benne vezető utakról, s az egyetlen út reményéről. Ugyanezen idő kézbe vehető méretű szcenikus vázlatai – a Fotografikus etűdök – közbenvaló tévelygéseink tükrei: meglátni beavatás nélkül. A klasszikusok fegyelmével gondolta készre minden munkáját. Jelmezt öltve meztelen volt, önmagát mégsem mutatta meg.

A kilencvenes években a tér szélén egyensúlyoz: a Napló-változatok az egyetlen úton járó kétségeinek dünnyögő lejegyzései. S végül az Oszlopok: elmenve még erősen megtámasztja azt, ami ránk hagyható. Műveiről beszélni megtartó utalások nélkül a zuhanás egy fajtája. ,,Nem akartunk a legmélyéig jutni annak a mélységnek, amelyet … alakja nyitott meg előttünk”

(Bán András)

Kiállított művek:

Napló – Homokóra  II. 1995. 30 db, darabonként 16×23 cm, fotó, alukeretben (175×121 cm) A művész hagyatékából.

Napló – Háló II. 1995. 30 db, darabonként 20×38 cm, fotó, alukeretben (180×220 cm) A művész hagyatékából.

Napló – Egy hét II. 1994. 7 db, darabonként 20×30 cm, fotó, alukeretben (21×215 cm) A művész hagyatékából.

Apokrif (Mágikus négyzet) II. 1993. 25 db, darabonként 24×24 cm, fotó, alukeretben (123×123 cm) A művész hagyatékából