Fehér Rozália kiállítása Miskolcon a MissionArt Galériában és a Művészetek Házában. Megnyitó: november 13. hétfő 17 óra Művészetek Háza, majd utána a MissionArt Galériában folytatódik.

Igen. Olyan rozis. Egyedi, sajátos. Nemcsak a képei, ő maga is. Ismerem régóta, majdnem hatvan éve. Azt nem tudom, hogy jól ismerem-e, hogy lehet-e valakit jól ismerni egyáltalán, de ne menjünk át filozófiai kérdésekre. Elég az hozzá, mindig ilyen volt. Okos, jóérzésű, együtt érző, jó humorú. S valaki, aki mindig vállalta a felelősséget a döntéseiért. Akinek nem a konyhában kellett volna állnia, hanem a festőállvány mellett a képzőn. Olyan tálentumot hozott magával, amilyet kevesen. Mindent, amit elért, maga küzdötte ki magának. Lopott órákban, amikor csak tudta. Fel kellett nevelnie a gyerekeit, meg kellett öregednie – na, itt muszáj megállnom, mert azon kevesek közé tartozik, aki igazából sose fog megöregedni –, hogy végre a maga útját járhassa, azaz festhessen kedvére. Hangsúlyozom, a maga, és nem mások kedvére. Siker, előrejutás, elismerés nem érdekelte. Ha megmutatta is, mit csinált, csak azért, mert érdekelte, hogy mit gondolok. De magától, zsigerből tudta, mit kell csinálnia, hogy olyanok legyenek a munkái, amilyenek. Szóval olyan „rozisak”. Humorral, őszinteséggel, pátoszmentesen, karakterisztikusan, a témát a saját sorsából, saját magából merítve. Utólag azt gondolom, tiszta szerencse, hogy nem járhatott a képzőre. Nem tudta elrontani senki. Saját maga maradt, a maga egyediségével. És ez nem kevés.

Láng Eszter (képzőművész, a pályatárs)

Az idén 78 éves Fehér Rozáliának ez az első egyéni kiállítása. Sokunknak megdöbbentő és csodálatra méltó az az elszántság és magabiztosság, amivel Rozi a sok évtizedes pályáját futja. Nem írom, hogy befutotta, mert ahogy Láng Eszter is írja, lehengerlő energiával dolgozik most is, az utóbbi években talán még aktívabban, mint korábban. Ez egy dupla kiállítás, képei egyszerre vannak jelen Miskolcon a Művészetek Házában és a Missionart Galériában, mert bármelyik hely kevés lett volna régebbi és újabb műveinek bemutatására. Autodidakta. Korábban Miskolcon, most a nyéki tavak mellett Hejőkeresztúron él  és dolgozik. Jöjjenek és nézzék meg képeit, ilyen egy istenáldotta tehetség!

„Hát ez szuper!!! (az ember felkapja a fejét)” – feLugossy László így reagált emailben, miután megnézte Rozi képeit itt a weboldalunkon.

„És  automatikusan, ha már kinyílott az oldal, megnéztem a Rozi képeit a honlapotokon… Tényleg klasszak! Kívánom, hogy még sokáig ilyen maradjon, és háborítatlanul csinálhassa (ez utóbbi talán egyre nagyobb kunszt)”  – Perneczky Géza

„Azért festek, hogy létezzek” Interjú a BOON-on