O. Papp Gábor
O. Papp Gábor: Magamról
O. Papp Gábor; az Élet és Irodalomban leközöltek néhány rajzomat, de a szakmában öt Papp Gábor volt, így nem mindig én kaptam meg a honoráriumomat; ,,O” azért, mert görbe a lábam; „O”, mert a semmi és a tökéletes jele.
Születésem: Sárospatakon születtem. Anyai ágon Amerikát megjárt parasztok, apai ágon papok a felmenőim. Apám becsületes műszaki ember volt. Négyen vagyunk fiútestvérek.
Szinte ötévenként költöztünk; bebarangoltuk Borsod megyét: Kurityán bányatelep, Kazincbarcika, Tiszaújváros, Miskolc.
Emlékképek 1: A nagy almáskert, nagyapám új indigókék surca, a patak kishalai, a Tisza közelsége, az ártéri rét, a fák, varjak, seregélyek.
Tanítóim: 13 éves koromban alakult ki érdeklődésem a rajz iránt; rajztanárom Agárdi Gábor fekete bársony kabátot viselt, volt egy szekrénye tele szép tárgyakkal. „ A fenébe az ecsettálakkal!”– és egy vödör vizet hozatott, amiben bőven moshattuk az ecsetet. Gyalult fakockákat kaptam, fenyőgyanta illatút. Vanyó atya megtanított lazúrozott tusrajzot készíteni. Fiatal teológus volt, aki bevezetett az irodalomba, és kalauzolt a múzeumokban. Pataki János, aki Párizsból jött haza.
Emlékképek 2: Szentendre – a tanúhegyek, kockás csiga, Gréti, Cseperke, Pataki János, Vörösváry Ákos, a Lucza család, Gondos István; a Balaton – sárgászöld és nem kék; alföldi tanyák, erdélyi kolostorok, a nagy kapu Tokajban: csigaház, szivárványos kagylók, a holtágban a liliomok; Gesztely: Pamacs a fekete puli, a gidó kecske, a japán kakas és a gyöngytyúkok.
Lányom: 1973-ban lányom született, mert azt szerettem volna. Ő az erdő közepe, Ő a tisztás, Ő Cseperke.
Emlékképek 3: Három év a szentendrei skanzenben; ácsok között, asztalosműhelyben fűrészeltem a fát. Munkaterápiás intézet. Nyaranta művésztelepeken vettem részt faszobrászok között: Laborcz Ferenc, Henry Moor…
Kiállítások: nem számoltam. Kaposvár, Budapest: Zichy kastély, Vajda Lajos Stúdió (Zámbó, Wahorn), Szentendre, Szentes, Tiszaújváros, Miskolc I. díj, Eger, Tapolca-Diszel, Tarcal…
Emlékképek 4: Zűrök, balhék, ütközések; feltápászkodások és visszaesések, tobzódások és ürességek.
Rendőri jelentés a ’70-es évekből:
Anyja neve: Molnár Gizella
Született: Sárospatak, 1949. 04. 07.
Iskolai végzettsége: szabályozástechnikai műszerész
Állandó lakása: Miskolc
Családi állapota: elvált, egy kislánya van.
Pénze nincs.
Festőnek mondja magát.
Papírjai nincsenek.
Büntetve volt: közveszélyes munkakerülés, tiltott határátlépési kísérlet (6 hónap börtön), fegyveres szökés őrségből.
Kórházban mániás depresszióval kezelték.
Emlékképek 5: Rainer Maria Rilke verseit szerettem, meg Dosztojevszkijt, Csehovot…
Tanulni szerettem volna, világot látni. Nem sikerült úgy, ahogy elképzeltem.
Emlékképek 6: Festettem mindig – azzal, ami volt, és arra, ami volt. Gyakran átfestettem képeket, így számos képem megsemmisült – sokszor megbántam. Nehéz befejezni, de abbahagyni tudni kell! Egy-két éve összegezni akartam egy nagy képen az eddigieket; elkínlódtam vele, végül semmi sem lett belőle. Eddig legalábbis…
Ön-Arc-Kép: Az élet – út önmagunkhoz, de csak mások arcában füröszthetjük meg magunkat. Minden kép önarckép tehát, szóljon is bármiről.
Önéletrajzomat munkáimban rejtettem el.
Miskolc, 2007. január 8.
