Perneczky Géza – Korai művek (1970-1984) (papírmunkák, fotók és konceptek) – Megnyitja: Aknai Katalin művészettörténész október 25-én 18 órakor.
„Ha a tehetség fogalmán gondolkodom, mindig megképződik előttem Perneczky Géza ábrázata. Az egyik legtehetségesebb ember, akit valaha is ismertem. Bármihez nyúl — márpedig sok mindenhez nyúl: művészetkritikus, művész, történész, elméletíró, szépíró, foglalkozott mail arttal, könyvei kiadásával, káoszelmélettel, növényrendszertannal, múzeumtervezéssel, s ki tudná felsorolni, mi mindennel még —, érdekeset, magával ragadót, gondolatébresztőt, s a képzeletet kigyújtót alkot” – írta Radnóti Sándor a Műút folyóirat szerkesztősége által gondozott, és a Műút könyvek között elsőként megjelent Rózsák nyesése című kis kötet fülszövegében 2008 decemberében. Az akkor még fiatal, alig 72 éves szerzőt arra kérte fel a szintén fiatal, alig egy éve alapított folyóirat szerkesztője, hogy írjon néhány oldalt arról, milyen újdonságokat, érdekességeket tapasztal abban az időben a németországi művészeti életben, vagy akár a kortárs műkereskedelem területén. Géza erre – magát meg nem hazudtolva -, hamarosan egy majd 40 oldalas írást küldött válaszként, amit a kiadó, illetve a szerkesztőség – a lapban nem tudván vele mit kezdeni -, egy önálló kis kötetben jelentetett meg.
Ez a ma tizenöt éves történet jól jellemzi a ma már 87 éves Perneczky Géza működését, miszerint semmi olyat nem hagy kiaknázatlanul, amiben lehetőséget lát arra, hogy kifejtse véleményét bizonyos dolgokról, meséljen a minket körülvevő világ színes forgatagáról. A fülszöveg fent idézett írója a sok-sok minden között csak megemlíti Géza művészeti tevékenységét, holott Perneczky életművének csak ez a kis szelete is roppant gazdag és sokrétű munkásságot takar.
A MissionArt Galéria (a művész egyik kedvenc magyarországi galériája) most megnyíló kiállítása is csak egy szűk válogatás bemutatására vállalkozhat alkotói életművének korai szakaszából, az 1970-es, 80-as évekből. Az 1970-ben Németországba, Kölnbe költöző Perneczky boldogan veti bele a magát az ottani pezsgő művészeti életbe. Nemcsak a múzeumokat, galériákat látogatja nagy lelkesedéssel – rengeteg új ismerőst és barátot szerezve így -, de rájön, hogy még nagyobb intenzitással képes a Budapesten elkezdett művészet-csinálást is folytatni. Életművének amúgy is terebélyes szövevénye ezzel újabb és újabb területekkel bővül. A koncept art virágzása idején sziporkázó elméje számtalan ragyogó ötlettel és persze megvalósuló művekkel gazdagítja a modern magyar művészetet. E kiállítás ötletét némileg megelőzve, 2020-ban jelent meg a Bécsben kiadott, és a Capa Központban megrendezett kiállításához kapcsolódó The Art of Reflection. Conceptual Photography 1970-1975 című kötet, Patrick Urwyler hathatós munkája nyomán. Szerencsénkre ez a nagyszerű album a MissionArt kamara kiállításához is vezetőként szolgál, hiszen a most kiállított művek jó része reprodukálva szerepel benne. Ráadásul ezek a művek itt és most meg is vásárolhatók! Kevés olyan művészünk van, akinek művei olyan gyűjteményekben szerepelnek, mint a New York-i Metropolitan Múzeum és a MoMA vagy a párizsi Centre Pompidou.
A fent említett, Rózsák nyesése című kötet itt olvasható és letölthető, alább egy rövid idézet belőle. (Kötelező olvasmánynak ajánlott minden művészettörténész hallgató számára)
„Valamennyi megvásárolt áttekintés vagy szaktanácsadó munka azzal kezdi az első oldalon (és az utolsó oldalt is azzal fejezi be), hogy a művek vonzereje az, amiért érdemes művészetet vásárolni – azt tanácsolják tehát, hogy csak olyan művekkel foglalkozzon a kezdő műgyűjtő, amelyekhez, úgy érzi, hogy van valamilyen személyes kötődése. Ami persze nem jelenti azt, hogy például feltétlenül „értenie” is kell a képeket (mert hiszen ki „érti” őket?). Nagy előny az, ha olvassa a szaklapokat, de mégis fontosabb az intuíció, a művekből áradó és aligha analizálható vonzerő követése. Az így vásárolt műalkotás többet jelenthet (és sok esetben anyagilag is szerencsésebb vételnek bizonyulhat), mint a vásárlások ad hoc sokasága. Mert ha nem így gyűjt az ember, akkor a végén még az is kiderülhet, hogy téves volt az invesztíció.(…) Mert kicsiben is lehet jó arányú gyűjteményt létrehozni, olyat, amelynek van formátuma és karaktere – és ez tényleg csak formátum kérdése.” Perneczky Géza
Kovalovszky Márta írása a MŰ online folyóiratban.
Az az igazság, hogy nekünk megvan Márta teljes szövege, de nem akarjuk a HVG 360 üzletét rontani, ha már fizetéses tartalomként érhető csak el. Annyit azért megtehetünk, hogy aki bejön a MissionArtba megnézni a kiállítást, annak a kezébe adjuk a teljes írást kinyomtatva. Jutalmul. ( Ez a kedvezmény csak a kiállítás záró időpontjáig, november 24-igérvényes!)
Itt pedig György Péter írása a kiállításról az ÉS-ben
A KÉPGALÉRIA FELTÖLTÉS ALATT…