Horváth Gábor emlékkiállítása (Miskolc, 2011)

„Ha egyáltalán lehet egy harmincnégy éves ember fiatalkori képeiről beszélni, akkor azt látjuk, hogy a különböző anyagokkal előállított, úsztatott, vagy „húzott képek” előzményei már ott vannak a 90-es években festett művekben. E korai, fekete-fehér képek tárgynélkülisége és minimalista szűkszavúsága ugyanazt a festészeti koncepciót képviseli, mint később készült társai. A szubjektív elemek háttérbe szorítása fontos momentum már ezeken a kezdeti, jellemzően sötét tónusú műveken is. Ekkor a festék felhordása még ecsettel és festőkéssel történt, de a felületek ennek ellenére nélkülözték a szubjektív gesztus megjelenését. Ez a lemondás a kézjegy egyediségéről, az érzéssel, érzelemmel telített gesztusról, annak kifejező erejéről már sejtette Gábor későbbi útjait. A kezdeti kompozíciók a semleges, vakolatszerű felületekhez hasonlóan puritánok, némelyik távolról Morandi monokróm üveg csendéleteire emlékeztet. A festői eszközök ilyen mérvű szándékos visszafogottsága nem a pályakezdők sajátja, és jól mutatja, hogy ő nem a romantikus narratíva, nem a kifejezés vágya felől közelít a festészethez. Ilyen szempontból művészete nem reflektáló művészet, mondhatni a természet érdekelte őt, csak éppen nem a természet látványa, hanem a természet maga, öntudatlan anyagiságában.”  Részlet a kiállításrta megjelenő kötetből.

Megnyitó: 2011. január 21. 17 óra

A kiállítások kurátora: Fekete Viktória