Csabai Renátó: Szemtől szemben

Az idén 34 éves, Miskolcon élő Csabai Renátó Szemtől szemben című kiállításán az utóbbi hónapokban készült műveit láthatjuk. A szokásos fehér alapokon fekete vonalakból és foltokból összeálló arcok, fejek, némely esetben bonyolultabb kompozíciók. A művek két csoportra oszthatók: az egyikben azokat a főleg A/4-es méretű, frissen készült lányportrékat találjuk, amelyek egyedi arcokat idéznek, de mégis érezzük, hogy „eredetijük” nem egy valóságos ember arc, hanem Csabai fantáziájának szüleménye. Olyasfajta redukción átesett portrék ezek, mintha egy-egy karakteres arcot kezelésbe vett volna egy extrém kozmetikus, vagy egy tattoo művész, és ezek sűrítményét, vagy kivonatát látnánk a papírlapokon. Valóban esszenciális művek ezek, mintha maszkok, álarcok lennének. Keveredik rajtuk, vagy bennük egyfajta rejtett érzékiség, hűvös dekorativitás, és talán valami elfojtott brutaliás? A kifejezéstelen, de változó formájú szempárok lényegi motívumok a képeken, és valami hipnotikus állapotot tükröznek. A művek másik csoportja jól láthatóan fotó előképek után készült. Ez gyakran érződik a kameraszerű nézőpont miatt, de már eltűnik a pillanatnyi állapot esetlegessége (ami szintén az efféle privát fotókra jellemző) és átbillen egy olyan időtlenségbe, amely a „lejegyzés” személyessége miatt már nem pillanatszerű. Ha néhol egyértelműen érezzük is a régi családi fotókon, az egykori, kisméretű papírképeken lévő arcok korát, a hatvanas, hetvenes, vagy az ötvenes éveket – ezek a korok valahogy átjönnek a műveken –, mégis átíródik azok fotószerűsége. A jellemzően organzára, erre az – ebben a körben szokatlan módon használt –, átlátszó, selyemszerű anyagra festett művek nem próbálják utánozni a fotó precizitását, megelégednek a téma átvételének, felhasználhatóságának lehetőségével. Bár Csabai Renátó újabb művei szervesen kapcsolódnak az életmű korábbi periódusához, mondhatjuk, folytatják a majd tíz éve megkezdett sorozatot, nem érezzük a kifáradás jeleit. Úgy látszik, hogy ez a maga által kreált különös világ, bőven tartogat még számára felfedezendő területeket. (Kishonthy Zsolt)