Sokszorosított variációk I. / Fajó sziták, 1966-1991

XX. századunk második felében – a rézkarc, rézmetszet, linóleum, litográfia mellé – a színt is magába foglalni képes szerigráfia-technika zárkózott, a szín szerves részévé vált a papírra készített sokszorosítási eljárásnak. Mint új eszközt nekünk is tudomásul kellett vennünk azzal a ténnyel együtt, hogy a szerigráfia teljesen egyen értékű minden korábban kialakult sokszorosítási eljárással . Ezt az optikai hatásfokot semmi sem tudja olyan intenzíven hozni mint a szita, ugyan olyan kézműves munka mint például a rézmetszés. Fázisai : műhelyrajz, film-metszés színre bontással, szita-előkészítés, alapozás, másolás, nyomat készítés.

A művészi szerigráfia-nyomtatást Magyarországon 1968-ban mi, a későbbi Pesti  Mühely tagjai vezettük be. Az első közös szita-mappánk ( a teljes kémiai háttér hiányában valkyddal kevert  olajfestékkel készült, Bak, Fajó, Molnár, Nádler ) 1968-ból való. Már akkor feléreztük, megsejtettük ennek a grafikai sokszorosításnak több szempontból is létfontosságú jelentőségét és lehetőségét, a tanulságai már abban a mappában is tetten érhetők.

A színes sokszorosítás társadalmi értelemben is létfontosságú volt számunkra (hiszen festők voltunk, nem grafikusok ) mert azok a színvariációk  hozzájárultak személyiségünk, forma és festői  színvilágunk kibontakoztatásához , egyben feloldották mesterséges elszigeteltségünket mivel általuk adtunk hírt magunkról grafikai biennálékon a világnak.

Fajó János, 2015. márciusa

Deák Csillag és Kölüs Lajos írásai a kiállításról a Tiszatásj online oldalán

A kiállítás megnyitóján Bajkay Éva és Kishonthy Zsolt beszélgetett Fajó Jánossal. Rövid változat, Batka Annamária videója. (2.20 perc)

A fenti beszélgetés teljes anyaga itt látható. (52 perc)