Lossonczy Tamás: Poézis

Lossonczy Tamás így vall a művészetről, akadémiai székfoglalójában:

“Ami a képzőművészet állapotát illeti, abból indulunk ki, hogy a művészet
olyan, mint az ember, aki alkotja és befogadja. Jó szem – és minden, amit a
szem átvitt értelemben jelent – szükséges ahhoz, hogy korunk képzőművészetét
képesek legyünk jellemezni. Mindaz, amit a kortárs szemlélő darabokra
hullónak, részeire törtnek lát, mindazt a későbbi kor embere egységes egészként
kapja. Mi a csordaállat léttől szabadulni kívánunk az egyéni létbe, miként a
mocsokba süllyedt ember is ragyogó tisztaságra vágyik. Ugyanakkor retteg,
hogy ha egyéniségével kiemelkedik, eltiporják. Kérdezem, ez jellemzi a mai
embert? Igen, ez is jellemzi. A mai művész fejében és szívében is élnek ezek a
gondolatok és érzések. A művész nem pusztán változásra, de változatosságra is
vágyik. Kertész Imre írja figyelemreméltó gályanaplójában: „Ha egy életen át
ugyanazt teszed is – mert ez a tevékeny átok te magad vagy –, legalább ne
mindig ugyanúgy tedd!” Hozzáfűzöm, nem szeretjük a kitaposott utakat, mert
ott semmi nem terem.”